1 Királyok 8:22-53
1Királyok 8,22-53
0. Háttér
• 23: „Nincs hozzád hasonló Isten”- korai többistenhit maradványa (szófordulat)? vagy Salamonnál is megjelent a több istenben való hit? (2Mózes 15,11 és 2Sámuel 7,22 + Dávid zsoltárai)
• 27: egek ege: menny is többszintű, mint a templom (a templom a menny mintájára épül), ez a legfelső szint.
• 29-30: ’el elöljáró: nem –ban – ben, hanem inkább –felé Nátán fia: a próféta fia vagy Dávid unokája?
• 29: a templom felé fordulva (és a templomban), hiszen a köznép be sem mehet magába a templomba5,1: hűbérúri viszony (adófizetés), nem közvetlen fennhatóság
• 31. verstől 7 könyörgés (7 a szövetség száma; a Templom szentelés is a 7. hónapban) – a Mi Atyánk 7 részből áll, Jézus 7 szava a kereszten, stb.
• első kérés (31. vers): a szövetség megszegésére vonatkozik: eskü megszegése esetén történő büntetés biztosítja a szövetség szentségét. Isten előtti eskü: Isten a „felelős” a büntetésért.
• Istenítélet (2Mózes 22,10) – valaki tagadhatja esküvel a bűnösségét (különösen, ha nincsenek tanúk)
• 33 verstől egyén helyett kollektív bűnökre és megbocsátásra vált. Itt még feltételes szövetség: mindig megbánás a megbocsátás előtt (feltételes szövetség)
• 37-38. vers: szójáték „mindenki [fel]ismeri saját szívének csapását” (midőn megtudja ki-ki szíve csapását)
Egyéni bűn kollektív következmény Izrael népe esetén – Isten (már?) nem büntet egy egész közösséget egy ember bűnéért (Ezékiel 18,2-4), de a bűneink nem csak ránk vannak hatásra, hanem a közösség(ek)re is, amely(ek)hez tartozunk, még akkor is, ha nem közvetlenül ellenük követjük el azokat.
• Izrael egy olyan szoros egység, hogy az egyén bűne kiterjed az egész közösségre – az egyénnek meg kell térnie, vagy el kell távolítani a népből. Az egyházra ez nem vonatkozik (?)
• 41-43. vers: idegenek (pogányok) elfogadása; előrevetíti az Újszövetség univerzális voltát. Elfogadás: 2Mózes 22,21; 23,9; megismerés: Zsoltár 22,27; Ézsaiás 49,6
végső cél: mindenki megismerje Istent – nem Izrael kizárólagosan
• 44-50 vers. fogság előrevetítése (tele van szójátékkal a 47-48. vers) – a babiloni fogság idején így is imádkoztak (Dániel 9,5)a templom és Jeruzsálem felé fordulva kell imádkozni (Dániel 6,10)
• Zsoltárok 132:
- Zarándokének: a templomba zarándokolva énekelték
- frigyláda Isten lábának zsámolya: a trónhoz tartozik, annak „földi” része
- lámpás: élet szimbóluma
1. Hol van Isten?
• „27 De vajon lakhat-e Isten a földön, együtt az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!”
• Isten a mennyben is és a templomban is, Isten mindenhol (Zsoltárok 139,7 és Ézsaiás 66,1)
• Ettől még nem lesz szimbolikus a templombeli jelenlét. (Isten NEM CSAK a templomban van)
• Csak azért érezzük Isten jelenlétét erősebben valahol, mert a mi hozzáállásunk változik? Vagy Isten jelenléte tényleg erősebb bizonyos helyeken, időpontokban? Hogyan? Miért?
• Ortodox teológia: Isten esszenciája, lényege és Isten energiája, kisugárzása eltér (utóbbi mindenhol, előbbi nem mindenhol)
• Minden hely Isten jelenlététől lehet szent.
• Nem csak a templomban, hanem a templom felé fordulva elmondott ima is ér – kiválasztott szent hely, de minden hely szent lehet a megfelelő magatartás révén
• Mi vagyunk a Szent Szellem temploma, ezért minden hely szent, ahol ott vagyunk (különösen, ahol együtt vagyunk, mint az Egyház része).
• Bárhol imádkozhatunk, bármerre fordulhatunk, mindenképpen „szent” és hatásos tevékenység lesz az ima.
2. Ki ismeri az embert?
• 39. vers: egyedül az Úr ismeri minden ember szívét. (Zsoltár 11,4; 139,2-4; Jeremiás 17,9-10)
• Legyen kettős mércénk: legyünk szigorúbbak magunkkal szemben. (1Kor 11,28: „Vizsgálja meg azért az ember önmagát”, de „ne ítélj”)
• Mások felé: ítélet helyett az Úrra bízni az illetőt
• Magunk felé: önvizsgálat, bűnvallomás (ha van rá okunk).
• Felelősségvállalás mások ítélete helyett.
3. Hogyan szenteljük meg a pillanatot?
• Megszentelés imádsággal: a különleges pillanatok jele az imádság. Az ünnepet, a kivételes eseményeket nem az étkezés, bulizás teszi különlegessé, hanem az imádság, az Istenhez fordulás. A hálaadás. A különösen nehéz pillanatokat is az teszi elviselhetővé, ha Istenhez megyünk.
• Mindig a szent időben és szent helyen vagyunk, ha közösségben vagyunk Istennel.
---
1Királyok 8,22-53 (és 2Krónika 6 & Zsoltárok 132)
22Azután odaállt Salamon az Úr oltára elé, Izrael egész gyülekezetének szeme láttára, és ég felé terjesztette kezeit. Salamon ugyanis egy emelvényt készíttetett rézből, és azt a bekerített hely közepén helyeztette el. Hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Föllépett rá, majd térdre esett, szemben Izráel egész gyülekezetével, kezeit az ég felé tárta, 23és ezt mondta:
Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel előtted járnak. 24Megtartottad, amit ígértél a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. 25Most azért, Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem törvényem szerint járnak, ahogyan előttem jártál te is. 26Most azért, Uram, Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amelyet a te szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél!
27De vajon lakhat-e Isten a földön, együtt az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! 28Mégis tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma a te szolgád a te színed előtt imádkozik. 29Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről ezt mondtad: Ott lesz az én nevem! Hallgasd meg az imádságot, mellyel szolgád majd imádkozik e hely felé. 30Hallgasd meg a te szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, amikor e hely felé [ezen a helyen] imádkoznak! Hallgasd meg lakóhelyeden, a mennyben, hallgasd meg, és bocsáss meg nekik! 31Ha majd valaki vétkezik felebarátja ellen, és arra kényszerül, hogy esküt tegyen, ő pedig idejön, és esküt tesz oltárod előtt ebben a házban, 32te halld meg a mennyből, és tégy igazságot a te szolgáid ügyében: bizonyítsd rá a bűnösre bűnösségét, fizess meg a bűnösnek, és olvasd fejére a tettét; az igaznak pedig bizonyítsd be igazságát, és bánj vele igazsága szerint!
33Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezett ellened, de azután megtér hozzád, és vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik és könyörög színed előtt ebben a házban, 34te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet neki és őseinek adtál! 35Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeztek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen, vallást tesznek nevedről, és megtérnek vétkükből, mert megaláztad őket, 36te hallgasd meg őket a mennyből, és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek a vétkét, sőt tanítsd őket a jó útra, amelyen járniuk kell, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül!
37Ha majd éhínség támad az országban, ha dögvész, aszály, rozsda (penész), sáska vagy cserebogár (szöcske) pusztít, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség támad, 38akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás és a fájdalom, és kitárja a kezét e ház felé, 39te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét, 40hogy féljenek téged és járjanak a te utaidon egész életükben, amíg csak azon a földön élnek, amelyet őseinknek adtál. 41Még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért, 42mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról, ha eljön és imádkozik ebben a házban, 43te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy rólad nevezték el ezt a házat, amelyet építettem.
44Ha majd néped hadba vonul ellensége ellen, olyan úton, amelyen te küldöd, és hozzád imádkozik, az Úrhoz, e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, 45te hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és pártold ügyüket! 46Ha majd vétkeznek ellened – mert nincs ember, aki ne vétkeznék –, és megharagszol rájuk, kiszolgáltatod őket ellenségeiknek, azok pedig fogságba hurcolják őket az ellenség földjére, akár messzi, akár közeli országba, 47de aztán szívből megtérnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, ha megtérnek és így könyörögnek hozzád azoknak a földjén, akik fogságba vitték őket: Vétkeztünk, bűnt követtünk el, gonoszul cselekedtünk! – 48ha tehát teljes szívükből és teljes lelkükből megtérnek hozzád ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád fogságuk földjén, ahol őket fogva tartják, országuk felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet neved tiszteletére építettem, 49te hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket lakóhelyedről, a mennyből, és pártold ügyüket! 50Bocsásd meg népednek, amit ellened vétettek, és minden hűtlenségüket, amiben hűtlenek voltak hozzád, és támassz irgalmat irántuk azokban, akik fogságba viszik őket, hogy irgalmazzanak nekik. Most azért, Istenem, legyen nyitva a szemed, és füleddel figyelj az imádságra ezen a helyen!
51 Hiszen a te néped és a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskohóból. 52 Nézz nyitott szemmel a te szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak! 53 Mert te választottad ki őket saját örökségedül a földön élő valamennyi nép közül, ahogyan megmondtad a te szolgád, Mózes által, amikor kihoztad őseinket Egyiptomból, Uram, ó, Uram!
Zsoltárok 132,1-7
1Zarándokének. Emlékezz, Uram, Dávidra, minden viszontagságára! 2Mert esküt tett az Úrnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: 3Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, 4szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, 5míg nem találok helyet az Úrnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! 6Hallottuk, hogy a láda Efrátában [Dávid földje] van, és rátaláltunk Jaar [Kirját-Jeárim] mezőin. 7Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál!
2Krónika 6,41-42 és Zsoltárok 132,8-10
41Most pedig indulj el Örökkévaló, Isten, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! Papjaidat, Örökkévaló Isten, vedd körül igazságoddal, szabadításoddal, híveid pedig hadd örvendezzenek a te jóságodnak! 42Örökkévaló Isten, a te szolgádért, Dávidért ne fordulj el fölkent királyodtól, gondolj arra, milyen kegyelmes voltál szolgádhoz, Dávidhoz!
Zsoltárok 132,11-18
11Megesküdött az Úr Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. 12Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. 13Mert a Siont választotta ki az Úr, azt kívánta lakóhelyéül: 14Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! 15Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, 16papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. 17Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. 18Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.
